Az 1956-os forradalom és szabadságharc 229 kivégzett áldozata közül három biztosan cigány származású volt, de a romák sokkal nagyobb számban vettek részt a harcokban, mint ahogy azt a hivatalos emlékezet megőrizte. A budapesti fegyveres csoportokban – a Tűzoltó, Corvin, Práter vagy Váci utcában – számos roma fiatal harcolt, sokan életüket, szabadságukat, családjukat áldozták a forradalomért.
Három roma férfit – Kolompár Jánost, Kóté Sörös Józsefet és Csányi Sándort – halálra ítéltek és kivégeztek. Mindhárman szegény, munkás vagy vándoriparos családból származtak, és a forradalom leverése után a legkeményebb megtorlás áldozatai lettek.
A forradalom roma hőseiről keveset beszélünk. Pedig az ő küzdelmük is a magyar szabadság része volt – azoké, akiknek a nevét ritkán írják be a történelemkönyvekbe, de akik ugyanazzal a bátorsággal és hittel álltak ki, mint bárki más 1956 őszén.
Fotón: Onestyák László, Fátyol István, Kóté Sörös József
